Ez itt nem létező blogbejegyzés?
Ez a blogbejegyzés nincs, csupán elképzelem. Nem viccelek, ez egy elképzelt blogbejegyzés!
Jack Fostertől az Ötlet c. könyvet olvasom, benne a kísérlettel, mely szerint kosárlabdázókat három csoportra osztottak.
Az egyik valóságosan gyakorolta a büntető dobást, a másik csoport csak képzeletben, vizuálisan tette azt, míg a harmadik csoport úgy töltötte el a kísérlet két hetét, hogy nem gyakorolt semmit.
Mit tesz Isten, az első csoportnak – írja Foster – 24%-kal, a másodiknak pedig 23%-kal javult a teljesítménye. Megnyugtató persze, hogy eközben a harmadik csoportnál nem változott semmi.
(Öreg kosárlabdázóként örömmel nyugtázom, a kosarazást talán hosszú távon sem lehet elfelejteni. Bár a tüdő és az izmok inkább a képzeletbeli sportoknak kedveznek.)
Dobtam egy bullt – persze, csak képzeletben
Dartsjátékosoknál kontrollálták az eredményeket és ugyanerre a meglepő eredményre jutottak!
El is határoztam magam erre a kísérletre: nem írok posztot, csupán elképzelem azt!
És íme az eredmény: szép, rendezett sorok, értelmes mondatok mindenfelé. Pedig csak elképzeltem, hogy ez egy blogposzt lesz, amely a képzelet erejéről fog szólni, az emberi elme nagyszerűségéről, a szárnyaló szabadságról, a web ideális pályájáról, ahol akár a marathont is lefuthatom világszínvonalú időben.
És ha már elképzeljük ezt a bejegyzést, miképpen Athen felé futunk, miért is ne integethetnének gyönyörű görög nők nekem, a futónak. Aztán a célban is történhetne ez meg az…
Mi lenne, ha a kormány csak képzeletben dolgozna?
Ó, mennyi szakma képviselőjének tudnám ajánlani, hogy holnap ők is csak képzeletben végezzék el a dolgukat, miközben más szakmák képviselőit arra buzdítanám, hogy legyenek kontrollcsoport és valóságosan húzzanak bele a munkájukba.
Mondd, te kinek mit javasolnál – persze csak képzeletben 🙂
***
A web szabadságáról: weblib
Ha már a blog műfaja szóba jött: szolgáltató-blog
Köszönöm az írást!
Már el is kezdtem vizualizálni, hogy 90 évesen lefutom a negyed maratont és fekve 25 kg-ot nyomok. Még mást is elkezdtem vizualizáni, de azt azért mégse fogom leírni. Elég lesz csak rágondolnom!
Kedves Sándor!
Elképzelem, hogy veled futom le a negyed maratont, aztán iszunk meg csajozunk is. Bár ha te 90 leszel akkor én egy-két évvel idősebb, de a lélek az nem öregszik.
Irigylem a szépségversenyek csinos lányait – ők mindig elképzelik a világbékét. Egyszer bizonyos öregurak is elképzelhetnék ezt a vállapjuk csillagai alatt!