Stílus és blog
Umberto Eco a Hat séta a fikció erdejében című kötetében pompás kísérletet tesz az olvasó ember meghatározására, két nagy csoportba sorolva a betűfaló népet: egyfelől a mintaolvasó, másfelől az empirikus olvasó típusát rajzolva meg.
Az empirikus olvasó az, aki nem azt fogja a sorokból kiolvasni, ami azokban benne van, hanem mindig azt, amit ő akar (vagy tud) kiolvasni azokból.
A mintaolvasó viszont megfelelő harmóniába kerül a szerzővel (a mintaíróval), aki bátran támaszkodhat rá, a tapasztalataira, a műveltségére, s vezetheti őt a sorok és a gondolatok között.
Nincs ez másképpen a blogok szerzőinek és olvasóinak világában sem.
Ahhoz, hogy egy-egy blogbejegyzésben egymásra találjon a szerző és a mintaolvasó, a bejegyzés írójának sok mindenre figyelemmel kell lennie.
Ilyen elem például a stílus.
Mondjuk cégblog esetén aligha használhatunk normasértő szavakat (magyarán szólva nem káromkodhatunk).
Cégblog és stílus
Az olvasó valamilyen előny megszerzése érdekében lép cégblogra, másképpen fogalmazva üzleti blogra s használható információt a többség – a mintaolvasó – egy másik művelt és a szakmájában jártas embertől remél. Ennek a feltételezett, pontosabban elvárt viszonynak általában nem használ a fésületlen stílus.
Vincenzo Freni – Oltre la pubblicità (Ami a reklám mögött van…) szerk. Marzio Bonferroni, Milano, Il Sole 24Ore, 1996; ford.: Bognár Klára) – így fogalmazta meg a kutatások alapján a fogyasztók által – a köztudatban amúgy harsányként elkönyvelt – reklámtól elvárt stílust:
”Az új igények: a fogyasztás gazdaságossága, az árnak megfelelő minőség, a megfontoltság és higgadtság, a barátságosság és a nyugodt kommunikációs stílus.”
Vincenzo Freni – Oltre la pubblicità
Elidegenítő fogalmak
Elidegenítő elem lehet, ha az olvasótól idegen fogalmakat használunk.
A Médiatanács, általam már korábban is elemzett blogjában, egy-egy bejegyzés írójaként a “Tanácsnok” megnevezést használja.
A blog készítőinek “hivatalnoksága” köszön vissza ezúttal is: számukra a tanácsnok kifejezés beosztást, mintegy rangot jelent, miközben az olvasók, egy ingyenes blogszolgáltató laza stílhez szokott olvasói (Index; Blog pont hu) aligha idegenkednek jobban valamitől, mint a hivatalnoki szemlélettől és nyelvhasználattól.
Ráadásul a blog műfaja személyes hangot feltételez, s a Tanácsnok, mint szerző, első látásra nem éppen egy egyéni színekkel felruházott valaki. Hacsak a tanácsnok szóhoz tapadó hangulati elemet, a szürkeséget, nem tekintjük markáns és vonzó színnek.
Így aztán végeredménynek inkább egy olvasóitól elidegenedett közleményt, semmint blog bejegyzést kapunk.
De mi is az a stílus, hogyan ragadhatjuk meg a lényegét?
A stílus egy személy vagy szervezet kifejezési módja annak bemutatására, hogy mit gondol, érez vagy akar.
Ez a megnyilvánulásmód általában meghatározott formai és tartalmi jellemzőket tartalmaz, amelyek együtt adnak egy egyedi, felismerhető stílust.
A stílus általában több területen is megjelenhet, például az írásban, a beszédben, a ruházatban, az építészetben, a művészetben és az életmódban. A stílus lehet formális vagy informális, minimalista vagy díszített, konzervatív vagy progresszív, és számos egyéb jellemzővel rendelkezhet. Az egyén vagy szervezet stílusa általában tükrözi az értékeit, személyiségét, kultúráját és szokásait.
Melyek a legismertebb, szövegben tetten érhető stílusok?
Az alábbiakban felsorolok néhány példát a legismertebb, szövegben tetten érhető stílusokra, amelyek a blogok szövegíróit leginkább érdekelhetik. Ugyanis azokhoz kell idomulnia a szövege stílusának, akikhez szólni akar. Ha úgy tetszik, akkor az ő fejükkel kell gondolkozni és az ő nyelvükön, az ő stílusukban kell a szövegnek megszólalnia. (V.ö. A hatékony szöveg).
- Epikus stílus: Az epikus stílus általában hosszabb szövegekben található, és a történetmesélésre összpontosít. Tipikus példája az epikus regények, mint például a „Háború és béke” vagy az „Odüsszeia”.
- Lírai stílus: A lírai stílus inkább az érzelmek és az élmények kifejezésére összpontosít, és gyakran rövid, szépirodalmi művekben jelenik meg, mint például a versek vagy dalok.
- Dramatikus stílus: A dramatikus stílus az interakcióra és a konfliktusra fókuszál, és gyakran a színdarabokban található meg.
- Tájékoztató stílus: A tájékoztató stílus általában objektív, tényekre épülő információkat közöl, és a tudományos vagy a szakmai írásban gyakori.
- Szubjektív stílus: A szubjektív stílus az író vagy beszélő egyéni érzéseire, véleményeire és tapasztalataira épül, és gyakran személyes visszaemlékezésekben, naplóbejegyzésekben, blogbejegyzésekben vagy vallomásokban található meg.
- Humoros stílus: A humoros stílus az író vagy beszélő humorérzékére épül, és a szövegben található viccek, poénok, tréfák és ironikus megjegyzések révén nyilvánul meg.
Ezen stílusok természetesen csak néhány példa a sok közül, és sokszor az írók és beszélők számos stílust kevernek és alkalmaznak az adott szöveg vagy beszéd céljától függően.
Kapcsolódó bejegyzések:
