Vita és lealázás
Olykor azt tapasztalom, hogy az Interneten folyó viták során, ha az egyik fél félreüt vagy helyesírási hibát vét, a másik azonnal „ráugrik a lehetőségre”, kifigurázza a betű- vagy helyesírási szabályt tévesztőt, szlengben kifejezve – lealázza. Holott senki sincs biztosítva ilyesmi ellen, mindannyian ütünk bizony mellé, s mit tagadjuk, olykor a magyar nyelv szabályainak nehézségei is megmutatkoznak valamennyiünknél.
Félre ment betűk
A napokban igen kemény szakmai vitába keveredtem, s partnerem a zsargon szó helyett véletlenül szargon-t írt, amelyre én természetesen nem reagáltam.
Szó szót követett, s jómagam az ókor szó helyett őkort pötyögtem a klaviatúrán, s kíváncsian vártam, hogy az általam tisztelt vitapartner „leüti-e a labdát”.
Nem ütötte le.
Miért is ütötte volna le, hiszen nem a legyőzésem, hanem a téma érdekelte, a vita lényegi elemei, a gondolatok.
Elütésre, de még inkább helyesírási hibára csakis akkor érdemes szót vesztegetni, ha az széles körben terjed, széles körben „rombolja a magyar nyelvet”, de a vitapartner lejáratására használni fel egy más tartalmú diskurzusban – méltánytalan.
S ráadásul azok körében, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak, az ilyen eszköz bevetése az alkalmazójára üt vissza. Tehát a minden áron felülkerekedni akaró nem „győzni”, hanem veszíteni fog!
Sőt, egy szakmai könyvben olvasom, újabban a nyelvhelyességi hibára „rászálló” vitapartner szemére vetik a magatartását és „nyelvi fasizmus” vádjával illetik. Kemény!
Szerénység
Hosszú évek óta „gyűröm az ipart”, s ezen idő alatt számos online vitában vettem részt, hol önszántamból, hol kényszer alatt, hol jó kedvvel, hol kevésbé azzal.
Mindenesetre visszamenőleg is igazolhatom, hogy a nagyon nagy hangú, másokat letiporni akaró figurák, szakemberek, életművészek, paprikajancsik szépen kikoptak egy-egy téma élmezőnyéből, lejáratták magukat, de legalábbis a teljesítményük nagyságrendje nem követte a nagy arcukét.
Éppen ezért nagyon is ajánlom a szerénységet, még ha nem is ugyanúgy, mint Bástya elvtárs:
A SEO-ban sem árt a szerénység
A saját érdeklődési körömben, a SEO, a keresőoptimalizálás terén a Bognár Stúdió felségvizein minél több tapasztalatra tettem szert, minél többször kellett alkalmazkodnom a változásokhoz – annál kevésbé mertem és merem azt mondani, hogy ez vagy az a gondjaimra bízott honlap ilyen sorszámmal rendelkezik a keresőben. Ami az egyik percben igaz, az esetleg nem lesz igaz a következőben.
Ráadásul az eredmények mások mobilon mint asztali gépen, mások a különböző földrajzi térségekben és sorolhatnám.
A szerénység fogalma
A szerénység olyan tulajdonság, amely az egyént vagy egy személyiséget jellemez, és azt jelenti, hogy visszafogottan viselkedik, és nem keresi a túlzott figyelmet vagy elismerést saját maga iránt. A szerény személy általában nem hangoztatja vagy dicsekszik saját eredményeivel, képességeivel vagy tulajdonságaival. Inkább visszahúzódó és visszafogott, és inkább másokkal való összehasonlítás helyett saját értékeit, erényeit és eredményeit tartja fontosnak.
A szerénység gyakran társul az empátiával és a tisztelettel mások iránt. Szerény emberként általában a mások véleményét is meghallgatja és tiszteletben tartja, és nem törekszik arra, hogy minden helyzetben a középpontban álljon.
Fontos megjegyezni, hogy a szerénység nem jelenti azt, hogy valaki önértékelési problémákkal vagy alacsony önbecsüléssel rendelkezik. Csak egyszerűen azt jelenti, hogy valaki nem keresi a túlzott figyelmet vagy hírnevet, és nem igyekszik másokat lenyomni vagy alábecsülni.
***
A téma kiterjesztése érdekében még elolvasásra javaslom:
